Az hogy miért is kezdtem bele?

Az hogy miért is kezdtem bele? Nos ki tudja, talán a magyarázat benne rejlik ebben a kis párbeszédben.

…..

X: vagy ez is csak csalfa ábránd lenne?

X: nem, az nem lehet

Y: az idő megmutatja

X: igen, az idő mindent tud

X: megmutat, eltakar

X: soha nem áll meg

X: tudod gondoltam rá, hogy elkezdek írni, magamnak, gondolatokat, ide a gépembe

Y: erre jó a blog

Y: nem muszáj netre tenni

X: vagyis, ez biztos, hogy elkezdek

X: annyi mindent szeretnék írni

X: olyan sok minden van

Y: írd ki mindig az aktuális érzéseidet

Y: sokat segít

X: de ide nem tudom leírni, mert nem mutatna jól

X: sok szófordulatom van

X: de ezt ide nem írhatom le

X: mert esetleg viccesnek látszana, holott a mögötte meghúzódó érzelmek egyáltalán nem azok

X: ahhoz meg nincs elég hely, hogy a kapcsolatok érthetővé váljanak

Y: ismétlem blog

X: igen

X: talán

X: lehet, hogy elkezdem a gépen, aztán egyszer felrakom a netre is

X: szeretlek

X: hiányzol

X: annyira elcsépelt és lassan szinte hétköznapi szavak ezek, de mégis, nem azok, mert annál sokkal többet érnek.

Y: tudom

Y: hidd el tudom kicsim

X: a rohanó világban egyre kisebb az értékük

X: lassan eltűnnek, és beolvadnak a sok szürke szó közé

X: én ezt nem akarom

X: én azt szeretném, ha ezeknek a szavaknak súlya maradna

X: na mindegy, ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak bennem, amiket le kell, hogy írjak. Kicsit analitikusan, kicsit máshogy

Y: mindenképpen írd le

Y: fontos

X: nekem is az

X: mint te

X: szeretlek

Aztán elkezdtem, elkezdtem kiírni mindazt, amit gondolok, ami bánt, vagy éppen tetszik.

Sem, a hely sem az idő nem fontos ebben a történetben. Minden relatív itt.

Meleg volt, nagyon. Jó apámmal kint ültünk a garázsban és persze sört iszogattunk. Beszéltünk mindenről, kormány, pénz, gazdaság, minden olyan dologról, ami az embereket izgatja. Aztán előkerült a háború, nem is tudnám megmondani miből is kerekedett a dolog, Talán a gazdaság, ki tudja már. Apunak mindig is voltak, vannak, és azt hiszem, lesznek is képzetei a dolgokról, még ha azok nem is úgy vannak, ahogy ő azt gondolja. Beszélgettünk, fegyverekről, harci gépekről, és persze a hatalmasról, a bombáról, ami rettegésben tartotta a világot, és tartja most is. Igen, mondjuk ki bátran, az atombomba. Nos az első éles harcászati használatáról volt szó (Japán). Előtte már beszéltünk harci repülőkről, és ezt, mint fontos adatot megemlitteném, hisz a sztori alapja is ezen nyugszik. Arra került a szó, hogy mekkora is volt valójában az a bomba, én bátran jelentettem ki a számomra pontosnak vélt adatot, egy megatonnás volt, mondom. Apukám persze a maga kis elképzelt dolgaival rögtön csendre intett, majd ezt mondta. Nem úgy van az! Az amerikaiak, azért építették meg a b-52 típusú gépet mert, csak az bírta el ezt a bombát, ami nem egy, hanem három megatonnás volt, mert hát nehéz volt, három megatonna, az nem kevés, ahhoz nagy gép kell. Nos aki tisztában van vele mit is jelent az, hogy hány megatonna, az tudja pontosan, bizony nem a bomba súlyáról van szó, hanem ennyi tonna TNT-nek a súlya felel meg az erejének. Nos csendben nevettem magamban, kifelé mit sem mutatva, nem akartam megsérteni az öreget. Abban sem akartam vitába bocsátkozni vele, hogy az a gép nem egy b-52 es volt, hanem egy b-29 es Liberátor (később megnéztem neten, és kiderült, hogy ez bizony nem a Liberátor). Helyette elfogattam a következő üveg sört, jobb a békesség.

Tudom mások számára érdektelen kis történet ez, de nem nekem, és nem azért mert, hogy én tudtam miről beszélek, hanem azért, mert nagyon sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a beszélgetés létrejöjjön.

A párbeszédben említett témát kibontom itt, mert itt van hely és idő.

Szeretlek, hiányzol, és a többi szerelmes szó, mind, súlyát veszti. Ebben a rohanó világban lassan csak odavetett hétköznapi szavakká válnak, elszürkülnek, és fényüket vesztik. Miért hagyjuk, hogy a legkedvesebb szavaink elvesszenek? Van még szerelem? És, ha igen, mit jelent, honnan indul, de legfőképp mennyit ér? Eszembe jutott egy idézet is mely erősen idevág:

Van e szerelem, még

Vagy csak az önzésből épült vár

Vajon, van e még hűség

Vagy csak a megszokás van már

Te is ugyanezt kérdezed

Te is ugyan úgy, elfáradtál

Van e még ami nem csak a törvény

Van e még, a jó meg a szép

Hova tűnt amit elnyelt az örvény

Van e szív, és van e szerelem még

Helytálló kérdések. Keresem én is a válaszokat, de nem találom. Embernek maradni, szeretni, helyesen élni. Mit jelentenek ezek a szavak?